Permakultúra – nem csak egy út van

Sze 6, 2016 | 0 hozzászólás

A permakultúra csodálatos alapelveken nyugszik, ezért sokan úgy gondolnak rá, mint megváltásra. Egyébként (szerintem) alkalmas is rá, de hogy igazán az legyen, nagyon nagy területre és sok időre van szükség. A permakultúra lényege, hogy olyan életközösséget hozunk létre, amely önmagában zárt rendszer, a benne élő fajok egymást támogatják, táplálják, és ami még fontos: az ember is része ennek a rendszernek. A természetes ökoszisztémából indul ki a tervező, ebbe csempészi bele az ember számára is hasznosítható fajokat. A rendszer zártságából adódik, hogy a permakultúra önellátásra lett kitalálva, hiszen így valósul meg az, hogy nem hozunk be kívülről semmit. Ahhoz, hogy mindent megtermeljünk, amire egy családnak szüksége van (zöldség, gyümölcs, hús, tojás, gabona, faanyag, stb.), elég nagy területre van szükség. És időre, mert a fáknak meg kell nőniük, az élővilágnak, talajnak gazdagodnia kell, a fajok (kártevők és ellenségeik) egyensúlyának kialakítása sem megy egyik napról a másikra.

Sokszor találkozom azzal, hogy valaki nagy lelkesedéssel belevág(na), de vagy saját kertjében, vagy máshol azt látja, hogy így sem zökkenőmentes a növénytermesztés, bizony van vele munka és nem minden sikerül. Ennek a fent említett két okon (méretkorlát és idő) kívül még egy oka lehet: időről időre megjelennek olyan kártevők vagy kórokozók, amelyek vagy újak, mint pl. az amerikai lepkekabóca, vagy egyszerűen olyan az időjárás, amely nagyon kedvez bizonyos kórokozók elterjedésének (ilyen idén a monília és egyéb gombák). Ilyenkor sokan elkedvetlenednek, és úgy érzik, mégsem ez a járható út.

Aki nem adja fel, és komolyan szeretne permakultúrás kertet, két úton indulhat:

  1. Ha igazán türelmes, vár. Megnézi, mely fajták teljesítenek jól ilyen körülmények között is, még akkor is, ha fáról van szó. Kísérletezik, és idővel talál majd olyat, ami tényleg annyira jól érzi magát az ő területén, és pont azokra a betegségekre rezisztens, amelyek nála előfordulnak. A többit meg sem próbálja (nagyon) megvédeni, mondván, hogy ezek szerint az a fajta nem oda való. Ez egy rendkívül időigényes, évtizedekig tartó feladat, és nem is olcsó, ha az ember vásárolja a növényeket. Nem is ér véget soha, mert változik a klíma, megjelennek új problémák – bármi jöhet, amely a rendszer egy-egy elemét kikezdi. Ennek ellenére egy így beállt rendszer már nem sérülékeny akkor sem, ha időnként finomhangolásra szorul. Nagy területen, amelyet önellátásra szeretnének berendezni, nagyon jó eredményt hoz, ha van türelmünk kivárni.
  2. A kertészek (főleg a hobbikertészek) nagy része azonban nem ilyen, bevallom töredelmesen, én sem. Egyrészt sajnáljuk a meglévő növényeket, szeretnénk a termést megmenteni, és időnként olyan fajtákba is beleszeretünk, amelyek nem igazán lennének odavalók. És nincs is akkora területünk, hogy igazán önjáróvá váljon az egész. Ettől még azt szeretnénk, hogy a kertünk minél inkább közelítsen a permakultúrás kerthez, mert tetszik az, amit képvisel. Meg is könnyíti a dolgunkat, mert minél inkább közelít, annál kevesebbet kell növényvédelemmel foglalkozni. Valószínűleg azonban nem érjük el soha azt a szintet, amikor egyáltalán nem kell vele foglalkozni. Ilyenkor nyúlunk a biokertész eszközeihez: természetes, szelektív és fajspecifikus, esetleg mechanikus szerekhez, amellyel megvédhetjük a növényeinket. Vigyázunk a hasznos fajokra, és segítünk nekik gyéríteni a károsakat.

Én azt látom, hogy az egyes verzió csak igazán elszánt embereknek való, nekik viszont nagyon. Ők azok, akik csodákat hoznak létre a világ zajától távol. Belesimulnak a természetbe, ellátják magukat és sokszor mást is egészséges és finom élelmiszerekkel. Volt szerencsém több ilyen emberrel is találkozni az évek során, és annak ellenére, hogy teljesen más életet élek én Budapesten, mint ők a saját birodalmukban, remekül megértettük és becsültük egymást. A többség, főleg azok többsége, akikkel kapcsolatba kerülök, inkább a második verziót tudja megvalósítani. Nagyon fontos mindenkinek reálisan felmérnie a lehetőségeit: területben, mentalitásban, szabadidőben, és reális célt kitűznie, hogy ne érje csalódás a végén (vagy az elején). Nem szabad azt hinni, hogy ez kevés. Létrehozni egy gazdag élővilággal rendelkező, gyönyörű kertet, ahol egészséges és vegyszermentes zöldségek és gyümölcsök teremnek, egyáltalán nem kis jelentőségű feladat. Ha csak ilyen kertek lennének, nagy előrelépés lenne a környezet és az emberek egészségének megvédésében. Ezt viszont bármekkora területen létre lehet hozni.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Önfenntartó biokiskert avagy permakultúra kis helyen - online tanfolyam

Bármikor és bárhol elvégezhető online tanfolyam, kedvezményes kerttúrával vagy anélkül.

Kattints a részletekért

Személyre szabott tanácsadás

Ha igazán hatékony segítséget szeretnél a kerted megtervezésében. Nálad, nálam vagy skype-on?

Szeretnék többet tudni

Szeretnéd, ha megterveznénk neked?

A permakultúrás kert sajátossága, hogy a tervezés a legnehezebb és a legfontosabb lépés, a megvalósítás már könnyebb, a gondozás pedig pofonegyszerű. Nézd meg, hogyan látunk neki a tervezésnek!

Hogy zajlik a kerttervezés?

Pin It on Pinterest

Share This

Ha tetszett,

oszd meg a barátaiddal is!